A bál

Egy bálba  mnetem kedvesemmel,

Utólag tudom: rosszul tettem.

Ha nem vagyok ott, nem fájt volna, mit tett.

De mostmár tudom, mindig engem szeretett.

Féltékeny voltam egy csajra,

Ki kedvesemmel a táncot járta.

Kedves csaj és aranyos,

De ez már sok volt.

Látta rajtam, ezért félre hívott.

Némán néztük egymást, majd egy csókot adott.

Nem csináltunk semmi mást,

Csak csókoltuk egymást.

Majd szomorúan a szemébe néztem,

Nem szóltam, de ő megértett engem.

Vígasztalni próbált, de sikertelen,

Sokszor tette már ezt velem.

Nem szóltam, csak elmentem,

De előtte egy utolsó csókot az ajkára leheltem.

Szerettem, de felőle ezt már nem éreztem,

Ezért egy óriási hibát elkövettem.

Lehajtott fejjel az utcára mentem.

"Szeretlek!" - suttogtam magamban.

S kiálltam az útra. Egy férfi ült a kocsiban.

Már csak messziről hallottam:

"Ne, ne tedd, szeretlek, s ha meghalsz én is meghaltam!"

Kedvesem szavai megráztak, de már késő volt,

Testem az autón nagyot csapódott.

Odarohant hozzám a párom, fölém borult,

Szemeiből a könny kicsordult.

Erőtlenül suttogtam: "Szeretlek!"

Válasza csak ennyi volt: "Szeretlek!"

A háttérben egy csajt láttam,

Ő volt az, kiben odabent nagyot csalódtam.

Így szólt kedvesemhez: "Gyere, menjünk el valahova!"

"Nem, mert őt szeretem, veled nem megyek sehova!"

Ezeket a szavakat hallva örök álomba merültem,

kedvesemet azután az égből figyeltem.