A bl
Vicky_Simpson 2004.11.30. 08:29
Legjabb versem, amit egy iskolai esemny ihletett.
A bl
Egy blba mnetem kedvesemmel,
Utlag tudom: rosszul tettem.
Ha nem vagyok ott, nem fjt volna, mit tett.
De mostmr tudom, mindig engem szeretett.
Fltkeny voltam egy csajra,
Ki kedvesemmel a tncot jrta.
Kedves csaj s aranyos,
De ez mr sok volt.
Ltta rajtam, ezrt flre hvott.
Nmn nztk egymst, majd egy cskot adott.
Nem csinltunk semmi mst,
Csak cskoltuk egymst.
Majd szomoran a szembe nztem,
Nem szltam, de megrtett engem.
Vgasztalni prblt, de sikertelen,
Sokszor tette mr ezt velem.
Nem szltam, csak elmentem,
De eltte egy utols cskot az ajkra leheltem.
Szerettem, de felle ezt mr nem reztem,
Ezrt egy risi hibt elkvettem.
Lehajtott fejjel az utcra mentem.
"Szeretlek!" - suttogtam magamban.
S killtam az tra. Egy frfi lt a kocsiban.
Mr csak messzirl hallottam:
"Ne, ne tedd, szeretlek, s ha meghalsz n is meghaltam!"
Kedvesem szavai megrztak, de mr ks volt,
Testem az autn nagyot csapdott.
Odarohant hozzm a prom, flm borult,
Szemeibl a knny kicsordult.
Ertlenl suttogtam: "Szeretlek!"
Vlasza csak ennyi volt: "Szeretlek!"
A httrben egy csajt lttam,
volt az, kiben odabent nagyot csaldtam.
gy szlt kedvesemhez: "Gyere, menjnk el valahova!"
"Nem, mert t szeretem, veled nem megyek sehova!"
Ezeket a szavakat hallva rk lomba merltem,
kedvesemet azutn az gbl figyeltem.
|